Aki követi a hazai környezetvédelmi témájú eseményeket és szakmai médiumokat, előbb-utóbb találkozik a nevével. Főszerkesztőként, szerzőként ír szakmai magazinokba, szakértőként nyilatkozik rádióban és televízióban, zöld események kerekasztal-beszélgetéseit vezeti, kampányokat népszerűsít és önkéntesként segít egy sor hazai szervezetnek. Legutóbb épp egy városi zöld séta vezetőjeként ajánlott egy újabb jó programot.
Megkértem Doró Vikit, hogy meséljen egy kicsi a munkájáról és javasoljon néhány követendő kampányt és szervezetet, akik segíthetik a gyerekek környezettudatos nevelését.
Nagyon sok ponton kapcsolódsz a környezetvédelem és szemléletformálás témájához. Elsőre ezt a pályát választottad?
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán végeztem kommunikáció és magyar szakokon, utóbbit kiegészítettem a tanár szakkal is.
A tanári hivatás mindig is vonzott, de úgy éreztem, a katedra előtt még kipróbálnám magam más területeken is. Így is tettem és egyből a mélyvizet választottam, az egyik legpörgősebb szakmába, a rendezvényszervezésbe kóstoltam bele. Szerencsém volt, mert a cég, amelynél elhelyezkedtem, épp akkor indított egy új üzletágat: ökologikus szemléletű rendezvényeket, vásárokat szervezett, így belecsöppentem a sűrűjébe, és élesben kellett eligazodnom egy számomra addig teljesen ismeretlen területen.
Az alapok szerencsére adottak voltak, egy Budapest környéki hegyekkel körülölelt zsákfaluban nőttem fel, kertes házban, ahol hatalmas veteményesünk volt, komposztáltunk, baromfit tartottunk, a helyi általános iskolában pedig kertészet és turisztika óránk is volt, így közvetlen élményeket szerezhettem arról, hogy milyen sok ajándékot kapunk a természettől.
Mindez összeért bennem, és most már 13 éve dolgozom a környezettudatos életmód terjesztésén. Eleinte cégeknél alkalmazottként, majd vállalkozóként, most épp furcsa „mix-ben”, félállásban alkalmazottként, a napom fennmaradó részét pedig különböző projektek töltik ki. Szerencsésnek tartom magam, hogy nagyon jó ügyek találnak meg, amelyekért igazán, szívvel-lélekkel tudok lelkesedni és dolgozni!
Honnan jött a ReCity Magazin ötlete és milyen volt az út a megvalósításig?
A ReCity Magazint egy másik újság, a Ma & Holnap előzte meg, aminek 4 évig dolgoztam. Itt rengeteget tanultam mind a környezetiparról, mind az újságírói, szerkesztői munkáról. Amikor a lap megszűnt, döntenem kellett merre tovább. Számomra nem volt kérdés, hogy környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni, de arra nem vágytam, hogy alkalmazottként továbbra is megszabják miről írjak, mi az, ami fontos és mi nem az. Ezért néhány hónap vívódást követően döntöttem és céget alapítottam, aminek fő terméke a ReCity online magazin lett.
Miért pont az „élhető város” került a középpontba?
Átgondoltam mi az, amiről valóban hitelesen tudok írni, amit ismerek, szeretek (és épp emiatt sokszor kritikus is vagyok vele szemben). És ez a város, szűkebben értelmezve Budapest. Újságíróként számtalan nagyszerű kezdeményezésről írhattam korábban, ezt szerettem volna folytatni: még több jó példát bemutatni és csatlakozásra biztatni az olvasókat. A „zöld” életmód sokáig magányos dolog volt (néha még most is az), sok-sok kérdéssel, bizonytalansággal. Fontos a közösség, a hasonló szemléletű emberek társasága, hogy érezzük nem vagyunk egyedül. A ReCity Magazin célja, hogy ki-ki megtalálja városlakóként azokat a közösségeket, ahol fejlődhet, társakra lelhet.
A ReCity Magazinon kívül rengeteg kezdeményezésben vállalsz fontos szerepet. Milyen szervezetek és kampányok kommunikációját segíted mostanában?
A Tisza megtisztításán dolgozó PET Kupa 2016 óta része az életemnek, önkéntesként kezdtem, ma pedig már a szervezői csapat munkáját segítem. Itt kommunikációval, fundraisinggel, edukációval és legfőképp a versenyek „anyukájaként” a jelentkezők mentorálásával foglalkozom. Én vagyok az a személy, akihez ügyes-bajos gondjaikkal, kérdéseikkel fordulhatnak. J
Emellett idén 4. éve dolgozom a gödöllői Nemzetközi Környezet- és Természetvédelmi Fesztivál (korábbi nevén Nemzetközi Természetfilm Fesztivál) szervezői csapatában is, ahol a kommunikációért vagyok felelős.
Végül, de nem utolsósorban a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.-ben is tevékenykedem, a pannon gyepek megőrzésén dolgozó Grassland-HU és a 10 hazai település levegőminőségének javításán fáradozó HungAIRy LIFE integrált projektek kommunikációs szakértőjeként.
Emellett számos szervezetet nyomon követek és amennyire tudom, támogatom a munkájukat, közéjük tartozik a Felelős Gasztrohős, a WWF Magyarország, a Zöldövezet Társulás vagy épp a Green Guide Budapest.
A szabad szombatjaimon pedig az Imagine Budapest városi sétákat szervező cég felkérésére vezetek zöld sétákat Kislábnyommal Újbudán címmel.
Ezek közül van olyan, ami a gyerekeknek, családoknak tudsz ajánlani?
Az Imagine Budapest sétáját 11-12 éves kortól jó szívvel ajánlom!
A tiszai, Tisza-tavi vagy épp bodrogi PET Kupákon pedig mindig sok a gyerkőc, számukra ez egy igazi kaland és jó látni, hogy szívesen térnek vissza újra és újra. Ennél jobb környezeti nevelési programot elképzelni sem tudok!
A háromnapos Nemzetközi Környezet- és Természetvédelmi Fesztivál első napja pedig évek óta Diáknap, ilyenkor főként a környékbeli települések iskoláiból érkeznek osztályok, hogy a kiállítók kimondottan gyerekeknek szóló játékait, kvízeit kipróbálják.
Kattints a képekre és ismerd meg a programokat:
A felsorolt példák azt mutatják, hogy sok kezdeményezés célja a fenntartható, tudatos életmód népszerűsítése. A te tapasztalataid szerint nyitottak ma az emberek erre a témára?
Egyértelműen igen, egyre inkább! Jó megélni, hogy minden szinten és minden korosztály egyre komolyabban veszi a környezeti kihívásokat, bekerült a közbeszédbe, téma az iskolában, téma a munkahelyeken és téma az országok parlamentjeiben is. A kérdés csak az, hogy elég gyorsan találunk-e válaszokat, megoldásokat ezekre a kihívásokra. Sajnos hiába kezdték el a vészharangot kongatni az 1970-es években a tudósok, nagyon sokáig senki sem figyelt rájuk. Bízom benne, hogy a következő generáció, a mostani gyerekek okosabbak lesznek, mint az elődeink voltak, és mindaz, amit mi, felnőttek a környezettudatosság terén tanulunk, az számukra már természetes, magától értetődő lesz. Ennek a kulcsa a környezeti nevelés.
Ha szülőként fontosnak tartjuk a környezettudatosságot és ezt szeretnénk gyermekeinknek is átadni, hogyan érdemes ezt megvalósítani?
Példamutatással. A gyerekek minket követnek, mi vagyunk a minta. Ha mi szelektíven gyűjtjük a hulladékot, nem pazaroljuk a vizet, sok friss, helyi zöldséget és gyümölcsöt eszünk, nem vásárolunk túlcsomagolt (műanyag) termékeket és mindezeknek az okairól beszélgetünk velük (természetesen koruknak megfelelő szinten), akkor jó úton járunk
