Tanulj a természetről a természetben

Ezt a különleges lehetőséget kínálja gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt a pázmándi Természet- és Vadvédelmi Ökoturisztikai Központ. Kíváncsi vagy, milyen változatos programokat nyújthat egy háborítatlan erdő, ahonnan minden látogató más szemlélettel és maradandó élményekkel térhet haza?

Szarka Piroskát, a Zöldközpont tulajdonosát kértem meg arra, hogy meséljen erről a különleges erdőről és a benne folyó szemléletformáló tevékenységről.

Honnan jött az ötlet, hogy erdőtulajdonos legyél?

Ez egy nagyon hosszú történet. Zalai lány vagyok, a szívemben hoztam a zalai tölgyerdők szeretetét. A kisfiam madarász oviba járt. Állandóan kérdezett, ha helyesen akartunk válaszolni, nagyon sok mindennek utána kellett nézni. Folyamatosan tanultunk. Közben arra jutottunk, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni. Időközben formálódott az erdei óvoda ötlete is és az ezredfordulón döntöttünk: belevágunk. Első körben területet kellett találnunk: 4 évig jártuk az országot, de az elképzelésnek megfelelő területet nem találtuk. Közben rájöttünk, hogy változtatnunk kell: az elképzelést majd a talált területhez kell igazítani. 2004-ben eljutottunk Fejér megyébe, többek között erre a területre is. Nem erdőt kerestünk elsősorban, teljesen véletlen, hogy ez a terület erdőként volt nyilvántartva. Végül azért ezt választottuk, mert viszonylag kis területen valamennyi élőhely típus megtalálható rajta és könnyen bejárható, tehát kisgyerekek, idősek számára is ideális. Az eladó szavatartó ember volt, addig tartotta nekünk a területet, amíg a szakhatóságoktól megkaptuk az elvi engedélyt, hogy ezen a területen megvalósíthatjuk a Zöldközpontot. Csak ezután vásároltuk meg 2005-ben és váltunk erdőtulajdonossá, ezzel együtt pedig erdőgazdálkodóvá. Hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzünk és vigyázni tudjunk a területre és felelősen tudjunk a jövőben bármiben dönteni, tanulni kellett. Gödöllőn a SZIE vadgazda mérnök képzését végeztük el, ami átfogó ismereteket adott az erdőgazdálkodástól kezdve a vadgazdálkodásig. Ez megfelelő alapot biztosított ahhoz, hogy a hazai vadfajok bemutatásával foglalkozhassunk a jövőben.

Mennyire kell elszántnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen terv megvalósuljon?

Nagyon. Sokkal több időt vett igénybe, mint gondoltuk. A bürokráciával, az ügyintézői rugalmatlansággal, lustasággal, érdektelenséggel küzdöttünk rendesen. Amikor nem haladtunk valamivel, akkor addig más részen próbáltunk előre jutni. Pl. azalatt a 2 év alatt, amíg az engedélyeztetések folytak, elkészültek a tervek, a terület állat-növény- és talajtani felmérése, megtisztítottuk a területet az odahordott szeméttől, az épület helyéről átültettük a csemetéket, közben tanulmányainkat folytattuk – mindezt munka és kisgyerek mellett. Sok problémát jelentett az is, hogy amit kitaláltunk, az akkor még új dolognak számított: a legmodernebb technológiákat próbáltuk felhasználni a bemutatóépülethez, de nem volt az országban megfelelő referencia pl. geotermikus hőszivattyúhoz és bioszennyvíztisztítóhoz. Vagy nem volt megfelelő tudású kivitelező. Nem volt helyismeretünk. Ez mind akadályozó tényező volt és meg kellett oldani. Ezért azt követően, hogy az építkezéshez eladtuk a házunkat és albérletben laktunk, már csak úsztunk az árral előre, hiszen visszafordulni nem lehetett. 2007-ben költöztünk a félig kész házba és kezdődött az erdei kaland. Szülői háttér és jogi segítség nélkül nem sikerült volna.

Kattints a képre és ismerd meg az idei táborokat:

Szinte minden korosztály számára kínáltok környezeti nevelési programot. Mivel keltitek fel az ovisok érdeklődését?

Annak idején indultak el az ún. erdei iskolák. Az alapötlet jó volt: természetben a természetről, de aztán teljesen félrement és nem szólt másról, mint hatalmas táborokba egy hétre kivonultak az iskolák és pl. egy erdőben egyszerre rohangált 5-600 gyerek. Elképzelhető, hogy milyen hatása volt ennek az adott élővilágra és mennyire nem töltötte be a valódi erdei iskola funkcióját. Erre mondtuk azt, hogy mi ezt másként szeretnénk csinálni. Hogy tényleg a természetben a természetről szóljon mindazoknak, akik hozzánk ellátogatnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy kerüljük a tömegturizmust és maradunk kicsik: egyidejűleg csak 1-1 csoportot fogadunk, vagy viszonylag kis létszámú látogatót és csak velük foglalkozunk. Eredetileg erdei oviban gondolkodtunk, de szélesebb az igény, így kiterjesztettük környezeti nevelési programunkat 0-106 éves korig. Az összes korosztályból várjuk mindazokat, akik tényleg kíváncsiak az erdei élővilágra.
Időközben sikerült fejlesztenünk és elkészült erdei ovis részlegünk. Ezért most olyan óvodák jelentkezését várjuk együttműködés céljából, akik hajlandók hozzánk rendszeresen járni és az összes csoportjukat elhozzák minden évszakban 1-1 erdei kirándulásra, emellett pedig a nagycsoportosokkal elkezdik erdei ovinkat: egy hét nálunk, amikor is az óvodai foglalkozás nem szól másról csak az erdőről, a vadállatokról és a sok kirándulásról. Ezt a projektet idén a gárdonyi Református Óvodával elkezdtük, kísérleti fázisban van. Szeretnénk odáig fejleszteni, hogy azok a gyerekek, akik már szülők nélkül mernek máshol is aludni, itt is töltsék teljesen azt a 3-5 napot.
Ezen kívül ovisoknak indítunk nyáron napközis erdei ovis tábort is. Külön a nagycsoportosoknak és elsősöknek, illetve külön a kisebbeknek – hiszen teljesen más a teherbírásuk és az igényeik is. Ez a tábortípus a szülők körében nagyon kedvelt.

Milyen elfoglaltságokat ajánlotok a kisiskolásoknak?

A kisiskolások terhelhetősége már nagyobb. Azok a gyerekek, akik szeretik az állatokat és a természetet, jó tanulók és a magatartásuk is megfelelő, tanév közben Természetbúvár klubba járhatnak hozzánk. Ezt a terepfoglalkozást 2008-ban indítottuk el, és a csoport tagja dr.Jane Goodall Gyökerek és Rügyek mozgalmának. Kéthetente péntek délutánonként vannak a terepi foglalkozások. Az iskolai osztályokat osztálykirándulásokon, környezet- és biológia órákon várjuk szakvezetéseinkre. Az iskolai szünetekben pedig kis létszámú tereptáborainkba várjuk a téma iránt érdeklődőket. Fontos felhívni a szülők figyelmét, hogy nem gyermekmegőrző- hanem szaktáboraink vannak, tehát tényleg csak az jöjjön, akit érdekel, mert akkor tudjuk a megfelelő színvonalat biztosítani a gyerekeknek.

A középiskolásokat, fiatal felnőtteket hogyan tudjátok kicsalogatni a természetbe?

Középiskolásokat is várjuk osztálykirándulás keretében hozzánk terepi szakvezetéseinkre, de jöhetnek szüleikkel, barátaikkal szakvezetéses túráinkra is. Iskolai keretek között az iskolákkal kötött együttműködési megállapodások alapján közösségi munka és szakmai gyakorlat keretei között várjuk a nagyobbakat, akár középiskolából, akár az egyetemekről.

De nem csak intézményi keretek között lehet az erdőt felkeresni, ugye? A családokat, egyéni látogatókat is sokféle ajánlattal várjátok, mindig az aktuális évszakhoz, a természet változásához igazodva. Mondasz erre pár példát?

Az oktatási intézményeken kívül minden természet iránt érdeklődő kirándulót szeretettel várunk. Akár gyalog, autóval, vagy akár lóháton vagy biciklivel érkezik. Ami egy kicsit szokatlan az az, hogy ehhez bejelentkezést kérünk. Telefonon lehet időpontot egyeztetni, hogy mikor, milyen program keretében lehet hozzánk jönni és milyen feltételekkel. Ez egy szükséges rossz: így tudjuk kontrollálni a hozzánk betérőket és a látogatók létszámát, mert nagyon fontos számunkra az erdőterület zavartalanságának megőrzése. Többek között ezért is döntöttünk a szakvezetések tartása mellett. Cserébe a látogató garantált élményt kap, hazatérve már nem csak annyit tud a ligeterdők világáról, hogy van ott fű, fa, bokor. Valójában ez sikerünk titka is. Személyre szabott és ismeretbővítő a foglalkozás, a legkülönbözőbb, adott időjárási körülményekhez igazított témákban. (telihold, vadles, sötét égbolt, bogyógyűjtés, madárdal, éjszakai erdő, nyomolvasás, természetterápia….) A lovasok számára lókikötő áll rendelkezésre: amíg a paccok pihennek (szénát, vizet kapnak), addig a lovas nálunk kikapcsolódhat.

Mi ezekben a túrákban az igazán különleges, egyedi?

Talán az, hogy a látogató úgy érzi, hogy ez a túra csak neki szól. Egy csendes erdei környezet biztosítja a teljes kikapcsolódást, séta közben el tud lazulni, a gondoktól meg tud szabadulni és közben rengeteg új érdekességet hall. Ez egy természetterápiás nyugtató program mindenkinek, aki szeretne a hétköznapi taposómalomból kiszállni. A természet folyamatosan változik, ezért szinte hétről hétre más az élmény: a madárdalos tavasztól kezdve a gyógynövényillatú nyáron keresztül a lombhullató őszig. Hogy arról a csendről ne is beszéljek, amikor a lehulló hópehely földetérését hallani lehet. Csend, nyugalom, illatok, élmények, tudás. Ezt kapja, aki szakvezetéseink valamelyikén részt vesz.

Kattints a képre és nyisd meg a galériát:

A környezeti nevelés és szemléletformálás mellett milyen további szakmai munka folyik nálatok?

Zárttéri vadtartással is foglalkozunk bemutató céllal. Ez sem egy könnyű dolog, bele kellett tanulni. Az itt megtapasztaltakat továbbítjuk az egyetemekre, hogy az oktatásban felhasználhassák.
Időközben az állatvédelemhez is kapcsolódtunk. Bár a lovasberényi Kóborka kutyamenhellyel nagyon szoros a kapcsolatunk, mi egy speciális területre, a vadvédelemre összpontosítunk. Nagyon fontos ezen a területen a többi hasonló szervezettel való együttműködés, egymás munkájának segítése, az állandó tanulás. Én pl. ezért végeztem el az állatorvosi asszisztensi képzést is. Kevesen tudják, hogy a vadmentés egy nagyon nehéz dolog, sokszor szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az embert, zömében pedig nem a sikerről szól. Jogszabályi háttere ennek a területnek nem megfelelő, ráadásul az a vadállat, amit egy ember simán meg tud fogni, az már nagyon rossz állapotban van, az esetek 95 %-ában minden próbálkozás ellenére elpusztul. Ez pedig lelkileg nagyon megterhelő. Ezekről az esetekről mi nem posztolgatunk (bár sokan ezt hiányolják), pont ezért: amit lehet, megtesszük, ahol tudunk, segítünk, de nagyon kevés a sikerélmény. Ez egy nagyon költséges „hobby”, az állatorvosi költségeket a szakvezetésekből befolyó bevételből próbáljuk kigazdálkodni. Fejleszteni egyenlőre támogató nélkül nem tudunk.